04. Fejezet

*ding dong*

Megnéztem a telefonom kijelzőjét, pontosan 19:30 percet mutatott. Legalább pontos.. Leszaladtam és lassan kinyitottam az ajtót. Amint megláttam, néma maradtam.

Egy fekete nadrágot viselt, fekete inggel, ami a mellkasáig ki volt gombolva, így láthattam tetoválásait. Nagyon kidolgozott teste van, csak ezt tudja nézni az ember. Egy fekete öltönyt vett fel hozzá: őszintén, tényleg vonzónak találtam.

„ Helló, kész vagy?”- Kérdezte félbeszakítva a gondolataimat.

„Igen, természetesen.. Szia..” -válaszoltam halkan és elpirultam.

„Édes, ha miattam pirulsz el.” -Jegyezte meg szemtelenül, miközben rám kacsintott.

„Hagyhatnánk ezt most?”

„Világos.”

Az autójához mentünk, kinyitotta az anyósfelőli ajtót, és beültem. Wow.. tud úriember is lenni. Megkerülte az autót és beült ő is, majd beindította a motort és elindultunk. Az autóban csend uralkodott, számomra kényelmetlen volt és ez az egész szituáció is. Legalább is én így gondoltam.

Megkockáztattam, hogy titokban egy párszor ránézzek Harry-re, annyira az útra koncentrált.

„Olyan ellenállhatatlan vagyok, hogy egyfolytában ’titokban’ figyelsz?!” - Kérdezte hirtelen és szemtelenül rám vigyorgott.  

„Csak hiszed!” -  Válaszoltam bolondosan és ismét elpirultam, amiért rajtakapott. Fenébe, hogy mindig feltűnő vagyok.

„Komolyan édes vagy!” - Mondta és a kezét a kezemre helyezte, mire gyorsan rácsaptam és Ő nevetve húzta el.

Negyed óra múlva…

„Megérkeztünk.” - Mondta miközben leparkolta az autót.

„Ugye nem ebbe a drága étterembe akarsz hozni?” - Kérdeztem meglepetten

„De, pont ezt fogom tenni.” - Válaszolta magabiztosan és kiszállt. Kinyitotta nekem is az ajtót és tartotta a kezét. Kis gondolkodás után elfogadtam, majd utána el is engedtem.

„Köszi.” - Mondtam halkan, mire kinevetett engem.

Bementünk az étterembe. Egy pincér jött elénk, és mikor Harry megmondta a nevét, az asztalunkhoz vezetett minket, amit már korábban lefoglalt Harry. Egy sarokban ültünk, ahol csak egy pár ember ült a közelben. Csodálatos rálátásunk volt Londonra.

Amíg ültünk a pincér hozott nekünk étlapot, de a mikor megláttam az ételek árát megakadt a lélegzetem is.

„Harry, ez túl drága!” - Mondtam, mire lefektette az étlapot az asztalon.

„Nem. Fejezd be a beszédet!” - Mondta valamivel idegesebben.

Egy rövid ideig még néztem, de ő már ismét az étlapot tanulmányozta.

„Mit kérsz?” - Kérdezte anélkül, hogy rám pillantott volna.

„Azt hiszem.. csak egy burgonya-felfújtat.” - Mondtam és letettem az étlapot az asztalra.

„Oké, én egy Steak-et.” - Mondta halkan és összecsapta az étlapot, amitől egy kicsit megijedtem. Olyan furcsán viselkedett.

A pincér visszajött és Harry leadta a rendelést. Előreláthatólag 10 perc múlva ki is hozza azokat.

„Mesélj magadról!” - Törte meg a csendet Harry.

„Mit meséljek neked?” - Kérdeztem megszeppenve.

„Mesélj valamit!”- Válaszolta idegesen.

„Oké.. tehát itt lakok London közelében, de ezt már tudod. 18 éves vagyok. A Nando’s-ban dolgozom. A legjobb barátnőm neve Lisa. Szeretek táncolni és énekelni.” - Mondtam és végig a szemeibe néztem.

„Cool!” - Mondta és teljesen megváltoztatta az arckifejezését.

„Nagyon unalmas vagyok?” - Kérdeztem szégyenlősen.

„Neeem!” - Nevetett.

„Most te mesélj magadról valamit!” - Mondtam, és a nevetése rögtön alább hagyott.

„Később!” - Halkan felelt.

Miért lett hirtelen olyan furcsa, csak mert megkértem, hogy meséljen magáról? Vagy, mert megengedhetetlen dolgokat művelt?

A pincér visszajött az ételeinkkel és megkérdezte, hogy minden rendben van e. Én bólintottam, de Harry csak bosszúsan ránézett. A pincér mindenkivel kedves volt csak Harry-től tartott. Az oka biztos az a megengedhetetlen izé. /szó szerint így volt leírva németül is../

Folyamatosan kérdezgettem magamtól, hogy hogyan lehet, hogy nem halottam még Harry Styles-ről? Igazság szerint, mert sosem olvasok újságot, vagy nézek híradót. Amikor az ételt megettük még mindig csend volt. Harry folyamatosan a tévére bámult.

„Minden oké?” - Kérdeztem elővigyázatosan.

„Hm.. ja, igen.” - Válaszolta, bár látszott rajta, hogy hazudik.

„Valamit akarsz mesélni…magadról.” - Mondtam mire a szemembe nézett.

„Oh igen… tehát 19 éves vagyok, London közelében lakom, a legjobb barátom neve Louis.”

„Ó értem.” - Mormoltam csendesen

„A kilátás olyan klassz!” - Mondta miközben rám mosolygott.

„Igen, valóban.” - Mondtam és viszonoztam gesztusát.

„Gyere, most megyünk!” - Parancsolta hirtelen, és felállt.

„Hová megyünk?” - Kérdeztem zavartan, miközben én is felálltam.

„Azt majd meglátod!” - Súgta, minek hatására libabőrös lettem.

Harry kifizette gyorsan a számlát és aztán az autóhoz mentünk. Beindította a motort és már el is indultunk.

Egy kicsit féltem, hogy hová megyünk...