02. Fejezet

Fordította : Barbi

Besegített: Fruzsi és Fanni

Jó olvasást!;)

Ott álltunk miközben a szemeibe mélyedtem. Szemtelenül elvigyorodott, majd elkezdett húzni a férfimosdó felé. Harcolni akartam, de egyrészt erősebb volt másrészt a keze erősen tartott.

 - Aua! - kiáltottam fel.

- Psszt! - súgta durva, mély hangon.

 - Segítség! - kiáltoztam jó hangosan ahogy csak bírtam, miközben ő egyre közelebb vitt.

- Fogd be a szád, senki nem fog megmenteni! - figyelmeztetett mire borzalmasan félni kezdtem.

- Mit akarsz tőlem? - válaszoltam és próbáltam úgy beszélni, hogy ne hallatsszon a félelem a hangomban.

- Téged akarlak! - válaszolt és mélyen a szemembe nézett. Amikor egy kicsit elfordult és távolabb állt tőlem, menekülni akartam, de gyorsan megfogta a karom és a WC-be húzott. Becsukta az ajtót majd újra közelebb állt.

 - Hagyj! - jajgattam és pánikolni kezdtem.

- Félsz tőlem? - kérdezte és huncutul elmosolyodott.

- Nem! - közöltem és próbáltam elrejteni a félelmem.

- Hazudsz! - mondta fennhangon és közvetlenül előttem állt. Éreztem a forró leheletét a nyakamon, majd elkezdte azt csókolgatni. Megkereste a gyenge pontomat a nyakamon majd néhány csókkal hintette be. Szívni kezdte, majd harapdálni. Ki akarta szívni a nyakam. Nem ellenkeztem, mert teljesen sokkban voltam és megkellet erőltetnem magam, hogy ne nyögjek. A légzésem sem volt egyenletes. Erősen beleharaptam az ajkamba.

- Most már mindenki tudja, hogy az enyém vagy! - suttogta a fülembe.

- Álmodik a nyomor! - mondtam feldúltam majd megpróbáltam ellökni, de szorosan fogta mindkét karom és a falnak tolt. Most már hiába akartam szabadulni, nem tudtam.

- Látni fogod, ha az emberek a nyakadat bámulják és félénken megbámulnak téged - mondta komoran majd még egyszer megnyalta a nyakam.

- Mi a neved? - kérdezte kíváncsian.

- Nem mondom meg! - válaszoltam, majd bosszúsan rámeredtem.

- Na jó, azt hiszem nem tudod kivel beszélsz - mondta majd nevetni kezdett.

 - Annyira fontos vagy, hogy ismernem kéne téged? - kérdeztem zavarosan.

- Igen, majd hamarosan mindent látni fogsz - válaszolt olyan hangon, ami miatt egyre jobban féltem.

- Aha - mondtam csendesen.

- És most mond meg, hogy hívnak! - parancsolta szigorúan.

- Laura és téged? - kérdeztem.

- Nagyon szép név - mondta majd elmosolyodott. A kérdésemet teljesen figyelmen kívül hagyta.

- Hogy hívnak? - ismételtem meg a kérdésem.

- Találd ki! - mosolygott szemtelenül.

- Oh, istenem ! - motyogtam idegesen.

- Tehát, ez nem a nevem - nevetett.

- Engedj elmenni! - követeltem komolyan.

 - Nem, először add meg a számod! - követelte mély hangján.

- Jól van - mormoltam. Elővettem a telefonom a táskámból megadtam a számom, majd ő beírta a saját telefonjába.

- Köszi! - suttogta és megpuszilta a kezemet. Éppen menni készültem, amikor megfogta a kezem.

- Nem szabadulsz meg ilyen gyorsan tőlem! - fenyegetőzött dühös hangon.

- Mit akarsz még? - mondtam halkan.

- Ki kell találnod a nevem! - közölte szigorúan.

- Adj egy kis segítséget! - csendesen szólaltam meg.

- "H"-val kezdődik és egy herceg is ezt a nevet viseli - nézett rám elszántan.

 - Harry, mint Harry herceg? - mondtam és muszáj volt elvigyorodnom.

- Helyes! - válaszolta és nevetett

- Még most sem félsz tőlem? - komolyodott el ismét.

 - Nem - válaszoltam, de természetesen hazudtam.

- Ismét hazudsz - válaszolt agresszívan és közelebb jött hozzám. Hallottam más hangokat is végre a férfivécéből és ideges lettem. Mintha Harry a gondolataimat olvasná oda súgta nekem:

- Ha most kiabálsz megöllek, bár úgysem segítene senki! - bele néztem idegesen a szemeibe és libabőrős lettem. A szemei nem zöldek voltak, hanem inkább sötétebb.. feketék.

- Megérteted? - mondta és ezzel félbe szakította a gondolataim.

- Igen - mondtam halkan. Mivel nem halottam több hangot csak egy ajtó csapódást, Harry lassan eltávolodott tőlem.

 - Holnap 7-re érted megyek - mondta mintha az egész életemet ő határozná meg.

- És ha nem akarom? - kérdeztem ostobán.

- Oh, akarni fogod. És ha nem nyitsz ajtót, akkor elkaplak - válaszolt majd rám kacsintott. Gyorsan kifutottam az ajtón, hogy elérjek egy másikhoz.

- Viszlát holnap Laura! - kiáltott utánam és befutottam a klubba. 
Kerestem Lisát de nem találtam sehol. Elővettem a telefonom és felhívtam:

Lisa: Hey Laura! Hol vagy?

Laura: Szia, ezt én is kérdezhetném tőled!

Lisa: A sarokban állok a bár közelében.

Laura: Várj ott!

Lisa: Látlak!

Laura: Haha! Én is téged!

Lisa: Leteszem a kagylót.

Laura: Igen, én is.

Oda futottam a bárhoz ahol Lisa volt és mindketten nevettünk.
- Héj! Hol voltál egész idő alatt? - kérdezte.

- A mosdóban - válaszoltam.

-Igen, persze. Hazudsz! - szólt rám én pedig nevettem.Miért nem tudok jól hazudni?

- Elmondom holnap, ha józanok leszünk - beszéltem hozzá.

- Oké, de most keressünk egy Taxit - ecsetelte de nem kapott választ, mert gyorsan kisietett.

Elköszöntem Lisától és a Taxi elhajtott. Muszáj, mert ő pár utcával feljebb lakik.

Bementem a házba, és felfutottam az emeletre. Levetkőztem majd bebújtam az ágyba. A telefonom rezgett, új sms-em jött. Egy ismeretlen számtól.

Ismeretlen:
"Hey, tüzesen festesz a fekete fehérneműdben ;) <3 x"

Reszketni kezdtem. Honnan tudja? Akkor eszembe jutott, hogy a függönyt nem mindig húzom el, mert a fény így be tud jönni. Nem csoda, hogy betudott nézni.  Gyorsan oda szaladtam az ablakhoz és kinéztem. Az utca túloldalán egy fekete autó állt, és ő az autónak dőlve összekulcsolt karokkal pihent. Minden kényelmetlen volt, és most meg integetett nekem. Elhúztam a függönyt és felvettem a mobilom.

Én:
"Honnan tudod hol lakom?"

Harry:
"Vannak forrásaim ;) x"

Én:
"Őrült vagy! -.-"

Harry:

Nem vagyok!Jó éjt, szép álmokat :* Biztosan rólam fogsz álmodni.. <3 x"

Leraktam az éjjeli szekrényemre a telefonom. Elmentem a fürdőbe, megmostam a fogam azután leszedtem a sminkem. Nem sokkal később lefeküdtem majd elaludtam.