*ding dong*
Megnéztem a telefonom
kijelzőjét, pontosan 19:30 percet mutatott. Legalább pontos.. Leszaladtam és
lassan kinyitottam az ajtót. Amint megláttam, néma maradtam.
Egy fekete nadrágot viselt,
fekete inggel, ami a mellkasáig ki volt gombolva, így láthattam tetoválásait.
Nagyon kidolgozott teste van, csak ezt tudja nézni az ember. Egy fekete öltönyt
vett fel hozzá: őszintén, tényleg vonzónak találtam.
„ Helló, kész vagy?”- Kérdezte
félbeszakítva a gondolataimat.
„Igen, természetesen.. Szia..” -válaszoltam halkan és elpirultam.
„Édes, ha miattam pirulsz el.” -Jegyezte meg szemtelenül, miközben rám kacsintott.
„Hagyhatnánk ezt most?”
„Világos.”
Az autójához mentünk, kinyitotta
az anyósfelőli ajtót, és beültem. Wow.. tud úriember is lenni. Megkerülte az
autót és beült ő is, majd beindította a motort és elindultunk. Az autóban csend
uralkodott, számomra kényelmetlen volt és ez az egész szituáció is. Legalább is
én így gondoltam.
Megkockáztattam, hogy
titokban egy párszor ránézzek Harry-re, annyira az útra koncentrált.
„Olyan ellenállhatatlan
vagyok, hogy egyfolytában ’titokban’ figyelsz?!” - Kérdezte hirtelen és szemtelenül
rám vigyorgott.
„Csak hiszed!” - Válaszoltam
bolondosan és ismét elpirultam, amiért rajtakapott. Fenébe, hogy mindig feltűnő
vagyok.
„Komolyan édes vagy!” - Mondta
és a kezét a kezemre helyezte, mire gyorsan rácsaptam és Ő nevetve húzta el.
Negyed óra múlva…
„Megérkeztünk.” - Mondta
miközben leparkolta az autót.
„Ugye nem ebbe a drága
étterembe akarsz hozni?” - Kérdeztem meglepetten
„De, pont ezt fogom tenni.” - Válaszolta
magabiztosan és kiszállt. Kinyitotta nekem is az ajtót és tartotta a kezét. Kis
gondolkodás után elfogadtam, majd utána el is engedtem.
„Köszi.” - Mondtam halkan, mire
kinevetett engem.
Bementünk az étterembe. Egy
pincér jött elénk, és mikor Harry megmondta a nevét, az asztalunkhoz vezetett minket,
amit már korábban lefoglalt Harry. Egy sarokban ültünk, ahol csak egy pár ember
ült a közelben. Csodálatos rálátásunk volt Londonra.
Amíg ültünk a pincér hozott
nekünk étlapot, de a mikor megláttam az ételek árát megakadt a lélegzetem is.
„Harry, ez túl drága!” - Mondtam,
mire lefektette az étlapot az asztalon.
„Nem. Fejezd be a beszédet!” - Mondta valamivel idegesebben.
Egy rövid ideig még néztem,
de ő már ismét az étlapot tanulmányozta.
„Mit kérsz?” - Kérdezte
anélkül, hogy rám pillantott volna.
„Azt hiszem.. csak egy
burgonya-felfújtat.” - Mondtam és letettem az étlapot az asztalra.
„Oké, én egy Steak-et.” - Mondta
halkan és összecsapta az étlapot, amitől egy kicsit megijedtem. Olyan furcsán
viselkedett.
A pincér visszajött és Harry
leadta a rendelést. Előreláthatólag 10 perc múlva ki is hozza azokat.
„Mesélj magadról!” - Törte meg
a csendet Harry.
„Mit meséljek neked?” - Kérdeztem
megszeppenve.
„Mesélj valamit!”- Válaszolta
idegesen.
„Oké.. tehát itt lakok London
közelében, de ezt már tudod. 18 éves vagyok. A Nando’s-ban dolgozom. A legjobb
barátnőm neve Lisa. Szeretek táncolni és énekelni.” - Mondtam és végig a szemeibe
néztem.
„Cool!” - Mondta és teljesen megváltoztatta
az arckifejezését.
„Nagyon unalmas vagyok?” - Kérdeztem
szégyenlősen.
„Neeem!” - Nevetett.
„Most te mesélj magadról
valamit!” - Mondtam, és a nevetése rögtön alább hagyott.
„Később!” - Halkan felelt.
Miért lett hirtelen olyan
furcsa, csak mert megkértem, hogy meséljen magáról? Vagy, mert megengedhetetlen
dolgokat művelt?
A pincér visszajött az ételeinkkel
és megkérdezte, hogy minden rendben van e. Én bólintottam, de Harry csak
bosszúsan ránézett. A pincér mindenkivel kedves volt csak Harry-től tartott. Az
oka biztos az a megengedhetetlen izé. /szó szerint így volt leírva németül
is../
Folyamatosan kérdezgettem
magamtól, hogy hogyan lehet, hogy nem halottam még Harry Styles-ről? Igazság
szerint, mert sosem olvasok újságot, vagy nézek híradót. Amikor az ételt
megettük még mindig csend volt. Harry folyamatosan a tévére bámult.
„Minden oké?” - Kérdeztem
elővigyázatosan.
„Hm.. ja, igen.” - Válaszolta,
bár látszott rajta, hogy hazudik.
„Valamit akarsz mesélni…magadról.” - Mondtam mire a szemembe nézett.
„Oh igen… tehát 19 éves
vagyok, London közelében lakom, a legjobb barátom neve Louis.”
„Ó értem.” - Mormoltam csendesen
„A kilátás olyan klassz!” - Mondta
miközben rám mosolygott.
„Igen, valóban.” - Mondtam és
viszonoztam gesztusát.
„Gyere, most megyünk!” - Parancsolta
hirtelen, és felállt.
„Hová megyünk?” - Kérdeztem
zavartan, miközben én is felálltam.
„Azt majd meglátod!” - Súgta,
minek hatására libabőrös lettem.
Harry kifizette gyorsan a
számlát és aztán az autóhoz mentünk. Beindította a motort és már el is
indultunk.
Egy kicsit féltem, hogy hová
megyünk...